No. 01. "...Minden csodás! Az élet rózsáit tálcán hozzátok elém..."

             Senkivel

Egyedül

Honnan . tudjam? (a faszomból)

Formátum ügyében segítségképpen megadom: I couldn't help but wonder. Még jó, hogy erre emlékszem, meg arra, hogy szombaton a bulin (!) mondtam Orsinak, hogy akkor bazmeg elkezdem írni, hogy milyen kibaszott szarul vagyok. Azt találtam ki, hogy témaköröket fogok boncolgatni, mert szerintem amúgy majd a hormonvizsgálatok végére ki fog derülni, hogy nem is MENOPAUSE, hanem egyszerű LIMAX és akkor majd az egész úgy lesz illegitim, ahogy legitim, hogy szarul vagyok.

A hormonvizsgálatokkal nyilván nem sietek, mert a tudás hatalom (volna). Az én alapos tiszteletreméltő nőgyógyászom már talán májusban felírta, (B)leírta, bepötyögte mennyi szart kéne megnézni majd legközelebb akkor, ha már nem jön meg 5-6 napja. Azóta két ilyen is volt, vagy lehet, hogy három. De kettő biztosan. Mennyivel praktikusabb alkat vagyok én, hogy először is, kamaszodom, simán rendetlenkedhet, mert bulizni is voltam.

"Te képes voltál ennyi évesen elmenni egy diszkóba?" Egyébként meg miatta van az egész. AZ a fasz, aki ezt képes volt tőlem megkérdezni. Az.

Gyakorlatias szempotból meg az egész életem a stessz csimborasszója, minek jönne meg? Hányszor mondtam én már el mindenkinek, aki alig ismer, hogy én végeztem, soha többet, nevereverever..., van két remekbeszabottancsodálatos gyerekem, ráadásul az egyik fiú, a másik lány, sminkeli magát, csavarkulccsal szerel az apjával (not necesserily in that (gender)obvious order), mind a kettő szép, mert Gábort idézve kutyából és gyerekből csak szépet, ja nem, Gábor eredetileg azt mondta, hogy telefonból és órából. 

A hormonvizsgálati utasításos papírom az egyetlen, ami öregebb, mint a doktori tanács határozata, pedig én már nyóc hónapja dagadok attól, hogy 12 év vajúdás után a nevem elémögé írhatok még kéthárom betűt. Stessz. Csimborasszó. Sokat koccintok erre, és van, hogy csak magammal.

            Senkivel.

Egyedül.

Honnan . tudjam? (a faszomból)

Arra talán hasznos lesz majd, hogy ha ezen túlvagyok, akkor ha meglátok valakit görögdinnyét lopni egy mikulás gatyában, meg éppen szültem fejjel, mégmindigszoptatok melltartóban, akkor majd már érettebben reagálok, már majd ha egyszer odajutok. Most még azért nem. Most még azért látszategyüttérzek, de valójában ülök a gépen és arra gondolok, hogy COUNTER POINT "...Végülis ők akartak repülni, tudták kérem, hogy mire vállalkoznak..., úgy kell nekik, zuhanjanak le!..." (forrás: Airplane!, Paramount Pictures, 1980. július 2.) És húszonhat nap múlva ezt követően megszülettem én. Tudtam, mikor kell érkezni, meg hova kell zuhanni. Hogy már legalább egy jó film lesz a világon, amit majd érdemes lesz minden élethelyzetben idézni.

Azért még a születési dátumomat tudom fejből, de mondjuk semmi esélyem, hogy ha elindulok ki egy kanálért a paradicsomleveshez az irodában, és a ki előszócska itt kerek kettő és hármonegyed lépést jelent, meg plusz nulla egyéb ingert, akkor eljutok a kortárs módon (ámde fehér!) salgó polcból menő teakonyhába és a Gergő által 2015. januárban véglegesen tönkre rúgott kis IKEA-s fiókos elemhez is odaéek, és semmi esélyem.

Egyébkét szép pillanatok ezek. A fodrászom szokott eszembe jutni, akit nem nevesítek, de szerintem az ország egyetlen és legjobb fodrásza és most fel akarja adni, és lehet egyébként, hogy emiatt van az egész. Hogy megijedtem, hogy ezentúl akkor mi lesz? Hogy lesz? Egyszer 2007-ben vagy hatban már átéltem ezt, amikor az ország másik legjobb és egyetlenegy kurvajó fodrásza kiment New Yorkba, és akkor mondjuk elkezdődött az, ami máig tart, mert a másik legjobb itt maradt én pedig által lettem adva vendégköröstül, hogy MINDIG DE MINDIG jó a haj a fejemen és ezt neki köszönhetem. És kösznöm is. És ha ezt olvassa, akkor nem adja fel. Az én fejemet nem. Azt vágni kell, tovább. Eredetileg barna célzat, de a barnába rakott vörös pigmentek az ősz hajat már kurvára nem úgy, de mindegy.

Majd még melózok ezen a koncepten, hogy elkalandozok (-e vagy sem és mennyit), de nyilván már rájöttél, hogy most a feledékenység topikját ízlelgetem. Ezzel a klimatikus állapottal járó szép pillanat ez, az üresség pillanata, mármár meditáció, végre kitisztul minden, és elértél oda, ahova mások légzésgyakorlatokkal, meg hümmögéssel, meg csakazajokrafigyelekkel, te meg csak simán kimész egy kanálért és BUMM, meg is van. Vagy elkezded mondani Margónak, hogy akkor csináljuk azt, hogy és PAFF. Lófasz. Nirvána. Egy vagy a semmivel. Már tudod mi a vákuum, és hogy talán két u. És ha igazán benne vagy és szerencséd van és gyakorolod és kitartasz, akkor ez nem csak egy kisfingnyi bumm, hanem eltart.                                                                         Mint az orgazmus. Mármint a női. Úgy hallom. Van nekije kifutása.

Akár eddig is.

Eltarthat.

Attól függ. Mennyire volt jelentéktelen, amit elfelejtettél. Fordítottan van ez is arányosítva, mint a referenciaorgazmus. A kanálnál például én speciel szerintem kettő-kötőjel-négy másodperc éteri ephemer tiszta pillanatot is átéltem és még akkor sem! REFERENCIAORGAZMUS. Átnevezem a blogot most azonnal. Egyébként a tehetség jele, hogy már az első bejegyzésben nemíróhanemépítész létemre kijött ez a kifejezés.

Vagy akár eddig is. És még ismétlődni is tud. (nekem ne gyere azzal, hogy ez egy női dolog, mert alig voltam pár férfival egész életemben - 5- , és nekik ment - 3 - és nem pornózok vagy nem tudok róla vagy ez is egy éteri ephemer pillanat és már nem emlékszem, még mindig)

Pont jön a folytatás, fiziológiája van nekije. Az az igazi gazmatikus rész, amikor megérkezik, hogy kanál a leveshez. KANÁL. Azért jöttem. Na ott, akkor, az többet jelent, mint a nevem elémögé a kéthárom betű.