Bránerdzsungelben csodálkozva sétálni

Szeretem Benedek Ágota könyveit. Elismerésre méltó új formátum, könyvvé szerkesztett kifejtős Facebook bejegyzés(ek). Vagyis azzal megegyező mennyiségű olvasást igénylő, mégis könyvesboltba kell érte menni és így megvan az a hozzáadott érték, amire én vágyok, hogy olvasok, irodalmat, nem csak vastagabb magazinokat, meg kifejtős bejegyzéseket boomerként az instán meg a facebookon, mert az én generációm, akik ismerőseim nagy részét kiteszik ezeken a platformokon, kifejtősen posztolnak, ha posztolnak, mert nem csak én vágyom az irodalomra (megértésre), hanem ők is.

Mind a hármat elolvastam, másfél óra per könyv, két gyerekkel, saját építész irodával rendelkező, doktori disszertációt író aztán azt megvédő, majd másfél évvel később ennek a szakmai pályán a helyét kereső, mirevoltezjótulajdonképpen-t érző, emellett egyetemen tanító, most meg bazmeg éppen válófélben lévő, a felsorolás alapján hat évvel fiatalabbak által feltehetőleg felnőttkori ADHD-snak hívott, legyen az akármi is, nőknek ajánlom mindenképpen. Én egyszerűen, csak amolyan sima nőnek vallom magam. Bővebben kurvajó nőnek. Másfél óra per könyv és megvan a vágy, az eredmény, a vívmány és a teljesítmény egyszerre, hogy belefért az időmbe az irodalom. Ráadásul a kortárs irodalom. Abból is a naprakész fajta és egyébként megértem, tudok vele haladni, megvan, hogy miről ír, haladok a korral, szóval jóval többet is ad. Ugyanezt nyújtja, csak nem álcázza magát könyvnek Uj Péter most már péntek hajnalonként érkező hírlevele(i). Meg az mondjuk azért mégjobb, de sokkal. Éppen az e hetiben olvastam egy, az életemre tökéletesen illő metaforát: bránerdzsungelben csodálkozva sétálni. UP nem a válásról ír, de csak mert nem tudja.

Ágota viszont. Csak hat év van közöttünk (Ő a fiatalabb, nyelvén), de ez két dologra is elég: Ő szorong, de mindenen is, amit én küzdésnek nevezek (élet rendje), meg fejlődésnek, meg ha beleteszem a melót, akkor meg tudom változtatni-nak, ez így természetes, így haladunk, aztán kész. Ő elhiszi, hogy az inzulinrezisztencia az egy betegség, és kibaszott nonstop folyamatos (és értelmetlen) önsanyargatással kezelhető, én ezt nem hittem el hat-nyolc éve. Annak ellenére elhiszi, hogy kurvajól néz ki, és saját bevallása szerint is évek óta basztatja a saját hormonrendszerét tablettákkal, meg spirálokkal, mikor egyébként tök okos nő, és kihallható a szövegből, én ki vélem hallani, hogy azt azért vágja, hogy az orvosok lófaszt, semmit, de semmit bazmeg nem tudnak a hormon-rendszerről, de azért felrakatja, meg szedi, mert a férfiak, akik ezeket az eszközöket kitalálják, azok egy dologhoz értenek világviszonylatban: a felelősséget kényelemből és gyávaságból lebaszni magukról.

Én nem hittem el, amikor pont annyi idős voltam kábé, mint most Ő, és kijöttek a cukorértékeim a terhelésesen. És azért nem hittem el, mert mellettem Margónak tényleg (!) van valami az inzulin működésével, és akinek tényleg van, az gyógyszert kap és ha másfél évig grammra betart dolgokat, akkor talán többszöri nekifutásra eléri eredeti célját, amiért egyáltalán elment a terhelésesre, mert Ő is az a generáció hat-hét rövid évecskével odébb, hogy nem adja fel, mert küzdésnek és fejlődésnek fogja fel, így tehát lehet változtatni rajta, meg lehet oldani kellő melóval, és nem pedig szorongásnak hívja, és akkor bumm. Akkor baszhatod. Akkor nincs mit tenni. Csernobil tényleg megváltoztatott valamit. Legalábbis itt Kelet-Európában. Közép-Európát csinált belőle.

Ettől még nagyon szeretem Benedek könyveit. Erre is két okom van. Írásra késztetnek, amit a doktori disszertáció megalkotása évekre blokkol, és még nem tudom, mennyi évre pontosan, így hát örülök, hogy elolvasok egy Benedek posztot, és írhatnákom van tőle. Mert azt képzelem, hogy így én is tudok írni, a mindenségit neki!

Nemá.

Nanemá.

Tudom, hogy nem, tényleg, nem is csinálok belőle könyvet először Libri polcokra, majd független, feminista kiadónak, mert elismerem, hogy amit én írok éppen, az nem irodalom (megértés), tudoménazt. De akkor is nagyon örülök. És ezt Benedeknek köszönhetem és köszönöm is. 

Másik okom a maszturbálás. Külön bejegyzés lesz, mert a maszturbálás megérdemli.