Gabi, Kiki és Kornélia

Zsuzska megírja.

Az a helyzet a csigaházzal, hogy otthonos, kényelmes, szórakoztatásképpen, vagy figyelemelterelés céljából kicsit még csavarodik is az elvárásokból és ítéletekből kikeményedett, néha gyöngyházfényű héjazata. Odakint meg ott a világ. Történetekkel. Élményekkel. Sorsokkal. Megannyi csodálatos emberrel, akik számomra elképesztő képességek birtokában vannak.  Jómagam a kíváncsisággal rendelkezem, melyet képes vagyok intuícióval és kreativitással társítani. Meg önzetlen odaadással. Hahaha. És akkor  remélem, most képszerűen mindenki látja a fejem felett a glóriát. Köszönöm. 

Őszintén, kurva sok energiámba telik nem kitörölni a fentebbi, tök igaz mondatokat, mert annyira nagyképűnek érzem. Pedig valójában egy másik irányból nézve röhejesen idealista, gyermekien utópikus tulajdonságok ezek. De akkor is kitartok a mellett, hogy három darab jó tulajdonságom van: kíváncsiság, ösztönösség, odaadás. Aztán ennyi. 

Gabi, Kiki és Kornélia.

Az a három csodálatos nő. Gabi kíváncsi. Átköltözött Korfura. Mi más lehetne? A reggelizője azért olyan csodálatos, mert érdeklik a vendégek. Kíváncsi és ennek teremtett egy teret. Éli azt a teret.

Kiki ösztönös özvegy. Az özvegyek ösztönös bölcsessége. A váratlan sors fájdalmát és szomorúságát egy ösztönös és bölcs erővé fejlesztő csoda Ő.

A rekedt, odaadó szeretettel teli mindenit annak a Kornéliának meg. Aki tudja mit miért vállal és ad oda. És megvan benne a nem csak úgy odaadás képessége. Megbecsülést kap érte.

Mindhárman vakmerőek és vagányak. Mármint szerintem. Vagy elegendő proosecco-t ittunk. Az is lehet.