Lepörgés

Képzeld, megcsináltam a dupla lepörgést. Ezzel hívtam fel. Egy hétfő reggelen. Boldog voltam, elégedett, és jókedvű.

A testemet imádom erre használni. Erre edzeni. Hogy merjen, hogy belevágjon. Hogy elengedjen, hogy fejest ugorjon, hogy elhiggye, és vakmerő legyen. És rugalmas. És táguljon. És bírja el önmagát. Előbb-utóbb az agyam is eljut ide. Addig jár Zsuzsi a légtornára....

Az első lepörgést még Parasztnak kellett kivárni. Tulajdonképpen hálás vagyok neki, mert több hétig volt velem türelmes, pedig egy Paraszt. Én, a Bunkó, csak azért Parasztozom, mert egy klasszikus konfliktuskerülő, mint Faszkalap. De kivárta. És hát ki nem az? Mármint konfliktuskerülő... Na itt egy tévedés. Nem konfliktuskerülő az, csak Sportoló. Paraszt és Faszkalap közös vonása a relatíve nagy seggen túl, hogy mindketten Sportolók. Lófaszra nem értékelik a szenvedést. Teljes joggal! Az tök természetes nekik. Alap. A nélkül nincs fejlődés, előremenetel, célok elérése, stb. Insert here John Travolta a ponyvaregényből, körbenézős jelenet, nincs itt mit nézni, ez az élet rendje. Van kérdés?

Mehetünk is tovább.

Aki éppen hátrahagyja a mártír énjét, mint például én, annak ez egy szép lecke. Ún. dupla lepörgés.

Megcsináltam.