Szív

Édesanyám szívritmuszavara kapcsán el tudtam nővéremnek mondani, hogy aki olyanban van éppen, hogy fél, annak a nem reagálok, az talán a lehető legrosszabb. Az a magadra hagyatottság legdurvább érzése. Ott csak az áll elő, hogy lemész gyerekbe, és nem érted, hogy amikor ennyire kivagy, akkor az, aki erősebb nálad, nyugodtabb nálad, bölcsebb éppen nálad (éppen felnőttben van), az miért nem reagál? Miért nem segít? Nem lehet jó 73 évesen tartósan ebben lenni. Mikor igazából nyugodtnak kéne lenni, mert az élet szépen le lett élve, és valójában minden jó.

Ha már kívül vagy a beszűkült állapotodból, akkor már tudod, hogy az, hogy nem reagál a másik, na, az nem rólad szól. Neked kell magadra jól reagálni és önmagadat megölelni és tudni, hogy minden jó. És minden jó is lesz. Annak, aki nem reagál, annak meg talán mindez arról szól, hogy nem tud mit mondani. De nem rólad szól. Talán nem tudja kezelni a helyzetet. Talán benne valami olyasmi mozdult meg, amivel Ő nem tud mit kezdeni. Kérdezni kéne, de te le vagy fagyva. És végülis Ő is. A maga módján. Csak csendben maradni tud. És te is.

Jégből vagyok, 
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, 
olvaszd fel jégszívemet!

Ez a Rózsi! Valamelyik reggel rongyosra hallgattam Darabokra törted a szívem című számát. Mentálisan végig platform talpú magassarkú bőr combcsizmában, bőr forrónadrágban és bőr, elől fűzős, mélyen dekoltált bőrmellényben voltam.

2026 nekem a Szív éve. Mások szerint, akik nálam jobban tájékozottak, a Tűz-Ló éve.

Édesapám majdnem meghalt. Lassú lefolyású szívrohama volt, amit valamilyen ösztönös tudás hatására én felismertem. Kriszta nem hiába halt meg. Krisztának is ez volt. Csak őt nem vitte senki orvoshoz. Ugyan mondta, hogy kurva szarul van, de senki sem eszmélt. Együtt voltunk túlterhelve. Együtt nem kezeltük jól. Együtt nem figyeltünk oda.

Évek óta van lelkiismeret-furdalásom. Hogy akkor, amikor leégett a lakása, nem úgy fogadtuk be, ahogyan igazán kellett volna. Azt gondoltam, Ő hagyott valamit bekapcsolva. Pedig nem. Csak volt egy zárlatos, bent maradt vezeték a falban. Nem kéne, hogy szarul érezzem magam. Ami akkor az én csövemen kifért, azt megtettem. Elegem volt. Két hónapja szültem, nem akartam dolgozni, de kellett. Egyszerűen túl nagy volt a nyomás.

Under pressure that brings a building down
Splits a family in two, puts people on streets

Ez Édesapámat viszont megmentette. Hogy én éreztem, hogy ez másfajta baj. Túlélte. Fura, átszellemült állapotban vittem a füredi szívkórházba. És látszott rajtam, hogy nem viszem Anna sehova. Ellátták. Én meg páholyból (füredi szívkórház gyógy téri főbejárata) néztem a 201. Anna-bált.

Papszi majdnem meghalt, én halálosan fáradt vagyok. Kicsit olyan, mintha mindketten újjászülettünk volna. Mert végül senki nem halt bele. Túléltük mindketten. Másodjára is. Papából ott valódi Felnőtt lett, belőlem meg élő ember. Most Papából élő ember, belőlem meg Felnőtt.

Fehívtam Bogit, hogy szeretném, ha csinálna nekem egy tetkót. 46 éves vagyok és még nincs tetkóm. Kedvenc Emberem másfél éve azt találta mondani a lemosható tetkóimra, hogy ha akarok tetkót, akkor csináltassak, mert olyan vagyok, mint egy gyerek. Alap válaszom, hogy kapja be. Átgondolt válaszom, mármint a terapeutás, hogy mindig is szerettem volna, de le lettem oltva, mármint családon belül. Dorka rögvest tudta, hogy a szív lesz az, körülötte a kis vonalkákkal, mintha ragyogna. És valóban.

A szív lesz az.