Naplózom I.

Imádom az életemet. Egész hétvégén fájt a szívem. Nem egy tábla csoki után, hanem tényleg. Oda-odanyúltam napközben sokszor, mert érzem, hogy nyom. Meg olyan is van, hogy konkrétan látszódik kívülről, hogy egy hatalmasat ver. Reggel az autóm mellett közvetlenül az ajtó elé valaki odarajzolt egy rózsaszín szívet krétával az aszfaltra. Hatalmas mosoly. Lefotóztam.

Vigyázok a szívemre. Meg máséra is.

Életem része pár hónapja egy újabb Judit, IV. Judit, akit én hívtam segítségül, coach-nak, de valójában terápia. Kimondtam neki többször, hogy elegem van! Vége! Elég volt! Fasz kivan!
Hallgatja egy ideje, hogy miben vagyok, és végre megkaptam feladatba, hála neki érte, az örök. Kiadta feladatba, hogy nem hívhatom fel.

Végre fogom hajtani, mert orvos írta fel receptre. (jóval később ideillesztett lábjegyzet: nem sikerült) Egyébként is van két gyerekem és vigyázom kell a szívemre. Még ha össze is tört, az én dolgom az, hogy szépen összeragasszam.
(még) Nem tudtam a valóságnak megfelelő mértékű indulatomat leképező módon ordítani Judit előtt, hogy menjen az ilyen a picsába, de ami késik, nem múlik! Üvöltöztem múlt pénteken egyedül, felismertem, hogy megint ugyanott vagyok, mint két éve, mint másfél, mint egy, mint fél... Geez.

NAPLÓZOM TEHÁT ORVOSI UTASÍTÁSRA

0914 H
Hívott, de csak mert én kértem szívességet egy órával korábban. (mentségem annyi, hogy mindez még azelőtt történt, mielőtt megkaptam a feladatot)
Visszahívtam.
Nem vette fel.
Írt egy sms-t, hogy véletlenül hívott.

Véletlenül.

A Díva annyit gondolt, hogy na mit is kéne válaszolni erre az sms-re, hogy a megfelelő szintet üssem meg? Mi volna elég frappáns és elegáns? Frappáns és elegáns. Másfél gondolat volt eljutni a Kurva anyádat-tól addig, hogy Kár. Három betű: Kár. 

A kislány, a Tündérke rögtön elkezdte mentegetni persze. Szinte szégyenérzetem van, már leírni is, hogy az a Tündérke megint miket kezd el azonnal gondolni. Hogy biztos már el is intézte a szívességet, amit kértem, azonnal hívott, hogy mondja, hogy már el is intézte, én meg nem vettem fel, és csak azért írta ezt a sms-t, mert és figyeljük itt meg aprólékosan a hülyeség csimborasszóját, szóval, hogy mivel Ő is egy szerelmes Tündérke, aki most megrettent, hogy huh, nagyon kiteszi magát, hogy első szóra elintézi, akkor egy kicsit játssza, hogy na azért ennyire nem ugrunk rögtön, még a végén a csaj elbízza magát... mondom, arcpirító, hogy a Tündérke mit össze nem képes kombinálni, Édes Drága Kicsi Kincsem.

És valójában imádom őt, mert rendületlenül hisz, és bízva bízik az emberi jóságban. Isten áldja.

Széljegyzet: másfél hónapja képes volt lekapni a 10 körmömről, hogy miért nem Őt hívom azzal a problémával, hogy Apám a Balcsin infarktust kapott, és hogy minden faszsággal fel tudom hívni, ezzel bezzeg nem! Felhívom, nagy nehezen..., mert terhelt ez az egész az én érzelmeimmel, és képes volt azt kimondani a telefonban a szájával, hogy menjek be a recepcióra (!), és mondjam, hogy a doktorral úrral akarok beszélni. 

Elképzeltem a jelenetet, de tényleg. Meg azt, hogy milyen mértékben néz Kedvenc Emberem engem teljesen hülyének? És erre ott, a telefonban nem azt mondtam, hogy szórakozol velem? Hanem Zsu csendben maradt.

Megjegyzem magamnak, mert fontos, hogy jobban mentek a dolgok, amíg Zsu mondta a telefonban Kedvenc Emberének, hogy te most szórakozol velem? Merthogy ez így volt. persze akkor még Kedvenc Emberem magától is volt, hogy felhívott telefonon.

Zsu meg se tud szólalni, a vonal túlvégén folytatódik a kimozgás, mutatom:

beszéljek akkor a dokival telefonon, kérjem el a számát vagy jó hát azt átküldi... erre annyit mondtam, hogy te aztán tudod milyen fasza vagyok én telefonban, már másfél éve tapasztalod, köszi az ötletet én személyesen szeretnék vele beszélni.

Eltelik egy csomó idő (napok), mire rájövök, hogy valójában nála bekapcsolt megint a menekülési reflex, mert korábban azt mondta, hogy bemutatna a dokinak személyesen, és azt gondolja, hogy emiatt hívom, hogy ezt használom ürügynek, hogy találkozhassak vele. Napok múlva esik ez le. Mivel én nem ezért hívtam, eszembe sem jutna ilyesmi.

A menekülő ember.
Jó film volt.

Nagynehezen megkérdezte mikor volna jó, mondtam, hogy a héten csak pénteken tudok vagy a jövő héten kedden vagy szerdán. Visszakérdezett, hogy tényleg csak a péntek jó a héten? Későbbi, másnapi, szerelmi vallomásos hívásomban még kitérek neki majd erre a részletre, hogy mivel múlt héten az egyetemi kurzusomon a hallgatókkal a helyszíni bejáráson hullát (!) találtunk, emiatt jah, ezen a héten csak a péntek jó, addig elég sok intéznivalóm van ezzel az aprócska dologgal.

Őrület, hogy micsoda félreértésekbe keveredik két olyan ember, akik az én hitem szerint szeretik egymást, amikor az egyik az igazat mondja, a másik játszmázik, és fordítva. Insert kuncogi emoji.

Napok, amíg rájövök, hogy tényleg azt gondolhatja (?), hogy csőbe akarom húzni? Nem azért reagálok rendre megkésve és szarul majd' mindenre, mert értetlen vagyok, vagy nincs humorom, vagy nem tudok pajkos lenni, vagy nem értem a viccet...

Lesz mit átbeszélni IV. Judittal, az biztos.

Szekunder szégyenem van ettől a menj oda a recepcióra dumától.
.

Bizsereg a kezem.
Nem úgy ahogy szokott.
Forr bennem az indulat.
Random eszembe jut, hogy az anyád picsáját.
Mennyit mondta Ő ezt nekem, amikor én nem értettem, hogy Ő miben van, mert én még férjnél voltam, Ő meg (hitem szerint) éppen tényleg külön, fasírtban.
Ilyeneket mondogatok magamban. Félig-meddig hangosan.

Nem válaszoltam semmit. Mármint az sms-re.

Legelegánsabb Díva válaszom, hogy kár belé még a Kár is.

.

Ugyanaznap folytatásos szappanopera, snitt, ülök a gyerekekkel az autóban, logisztikai road show full ON, telefon a műszerfalon a telefontartóban. Felvillan a képernyő, Kedvenc Emberemtől hívás. Ki se cseng. Csak felvillan. Az a fajta, hogy azonnal leteszed, mert jujj, nem Őt akartad, vagy majd szépen hívjon csak vissza.

Díva: cinikus minikacaj, hogy most komolyan el fogjuk játszani, hogy visszahivatja magát????

Tündérke: áh biztos megint véletlen hívott.

.

Végre azonos álláspont.

.

Visszahívást egyik eset sem igényel.

.

Továbbgondolást viszont igen. Eljátszani a gondolattal, mint macska a gombolyaggal.

Hogy mit is fogok csinálni?
Leszarom, hogy cinikus, kicsinyes, ki szerint milyen gáz, nem érdekel, de egyetlen dolog jut csak eszembe lehetséges válaszként, amiben minden benne van, és telefonban, sms-ben is működik:

Minden ok? Mo-ban vagyok.

Ja, hát ha akkor hívsz, délután 4.45-kor, amikor tudod, hogy a legnagyobb gyereklogisztikában leszek, hogy ki se csengjen, egyet se, akkor azt hogy vegyem fel?

A recepciónál állok éppen, tudod, ott ahova te küldtél, hogy sétáljak be szépen a füredi szívkórház recepciójára, azt mondjam, hogy a Doktor úrral szeretnék beszélni, na éppen ebben vagyok, intézem.

Meg hát, te és az allergiád. Itt Mo-n nem bírod, csak odakint Cro-ban, finoman tudatván vélem, hogy Te már nem is jössz Mo-ra, szóval várhatom, hogy telefonálj, ha Mo-n vagy... Te, és az allergiád. Te.

Jobbulást.

na puszi, majd beszélünk

Vicceltem.
Te egyáltalán nem ismersz.

Hát nem volt vicces. Ezek szerint nem csak a nőkkel kapcsolatban romlik a régebben még kiváló ízlésed hét évente, hanem a humorod is.






When the heartache is over I know I won't be missing you (missing you) Won't look over my shoulder 'Cause I know that I can live without you






ugyanezen a napon lábjegyzetek leglábjegyzetebbike:

azonos vezetéknevű, korábban kiderült, hogy 2017-ben már sms-t is írtam neki, jóval előbb, minthogy Kedvenc Emberemet egyáltalán megismertem volna nővére valamely rejtélyes oknál fogva elkezdett ENGEM követni a Substack-en 


insert kidülledő szemű emoji
















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések